Zalaegerszeg mellett, a várostól északi irányban
található a környék legnagyobb mesterséges tava, a két kisebb patak
felduzzasztásából keletkezett, mintegy 31 hektáros Gébárti-tó. Az
eléggé gyenge víz-utánpótlás miatt a mélység, vele együtt a terület
nagysága is ingadozik az időjárástól, a csapadék mennyiségétől függően.
A víz halállománya változatos, élnek benne pontyok,
amúrok,
különféle keszegek (bodorka, vörösszárnyú, dévér, karikakeszeg),
compók, ezüstkárászok és egyéb apróhalak (naphal, sügér, szélhajtó küsz
és néha törpeharcsa). A többszöri telepítésnek
köszönhetően szép a compó és balin állomány. Elvétve akad néhány garda
is.
A ragadozó halak közül szép számban található süllő, csuka (ebből
rekordlistás példány is került már horogra), harcsa (az eddig kifogott
legnagyobb ismert példánya közel 70 kg-os volt), szépen fejlődik a
néhány éve
felfrissített balin (ragadozó őn) állomány is.
Az y alakú tó több irányból is megközelíthető, a
horgászokon kívül
kirándulók is gyakran felkeresik. A középső részén camping, strand is
találhatól, de a szomszédságában lévő termálfürdő és az aquapark
vendégei is könnyen átlátogathatnak.
A tó medre eléggé változatos, mindkét ág felső vége a
sekélyebb,
arrafelé akadós is. De előfordulnak bentmaradt bokormaradékok előbbre
is, ezért a helyismerettel nem rendelkező horgászok hamar
megszabadulhatnak néhány horogtól. A régről bentmaradt akadókat
kiegészítik a néhány évvel
ezelőtti aszályos időszak "hagyatékai", ugyanis a visszahúzódott víz
mentén hamar kinőttek a bokrok, majd a vízszint visszaállása után víz
alá kerültek. A gát előtti részen 6-8 métert is elérhet a vízmélység,
de hátrébb fokozatosan csökken. Több helyen vannak olyan
mederalakulások, főképpen a régi patakmeder, amelyek -haltartás
szempontjából- nem elhanyagolhatók, esetleg helybeli horgászoktól
érdemes érdeklődni ezekről.
A helyi horgászrend eltér az országostól, ezért a
horgászat megkezdése előtt érdemes erről alaposan tájékozódni!
Nyugat-Magyarországon, Vas megyében, az Őrségben Szalafő
határában ered. Igazi magyar folyó, hiszen eredetétől a torkolatáig
sehol sem lépi át az országhatárt. A 126 km hosszúságú, 6 m³/s átlagos
vízhozamú folyó első szakasza keleti irányú. A felsőbb folyásánál
inkább patak jellegű, de a betorkolló vizeknek köszönhetően egyre
növekszik. Zalaegerszegnél északkelet
felé fordul, majd Türje környékén ismét irányt változtat délnek. Végül
a Balatonba ömlik, melyet a Kis-Balatonon keresztül a
Keszthelyi-öbölnél ér el. Medre nagyon változatos képet mutat, s bár
szabályozása miatt több helyen inkább csatornára emlékeztet, vannak
igazi
vadregényes részei is.
Halfaunája nagyon változatos, halbősége szakaszonként és időszakonként
erősen változó. Egyik jellemző hala a domolykó, sőt a felsőbb
szakaszokon a néhány évvel ezelőtti telepítéseknek köszönhetően
meghonosodott a pisztráng is. Egyre lejjebb haladva, ahogy a
beletorkolló patakok hatására növekszik a vízhozama és a meder
szélessége, fokozatosan jelennek meg a folyóvízekre jellemző főbb
halak. Vörösszárnyú keszeg, bodorka, karikakeszeg, dévér, helyenként
compó, ezüst- és elvétve aranykárász, ponty (amit rendszeresen
telepítenek is), a ragadozók közül elsősorban csuka, de az alsóbb
szakaszokon süllő, balin, harcsa és néha az angolna is megjelenik.
A felsoroltakon kívül a szokásos apró halak, mint a szélhajtó küsz,
naphal, sügér, helyenként elvétve törpeharcsa, durbincs, fenékjáró
küllő is előfordul. A víminőség javulását bizonyítja, hogy az alsóbb
részeken, főleg Zalaapáti környékétől
egyre nagyobb számban jelenik meg újra a folyami rák,
ami azonban már védett, ezért nem tartható meg!
Területi engedélyt a Zalaapáti után betorkolló
Bárándi-patakig lehet rá váltani, utána már a Kis-Balatonra érvényes
jegyekkel horgászható.
